Fekete Istv�n

Lev�l B�csbe

Kedves Vilmos!

Ma okt�ber 31-e van. Ezerkilencsz�z�tvenhat okt�ber harmincegyedike, reggel n�gy �ra. Kor�nkel� vagyok, de levelezni m�g �n sem szoktam hajnalban, ma m�gis �gy �rzem, ezen a napon maradhat minden, els� ez a lev�l, aminek gondolatai agyonnyomn�nak, ha el nem k�lden�m neked.

�jszakai s�t�ts�g van odakint s az ablakom fekete �vege m�g�tt alszik a V�ros. Engedd meg, hogy nagybet�vel �rjam ezt a sz�t, de ha lenne piros ceruz�m, azzal �rn�m, mert egy h�t �ta �nnep van a sz�vemben, pirosbet�s, szent �nnep, ha erre a v�rosra gondolok, amit sohse szerettem.

�s Vilmos, ahogy most kin�zek az ablak s�t�t t�kr�n, �s l�tom a villanyl�mp�k elsz�rt csillagait, elfutja a szemem a k�nny, �s bocs�natot k�rek ett�l a fiatals�gt�l, akik ezen a h�ten nem magyar, de vil�gt�rt�nelmet �rtak fiatal v�r�kkel.

Hogy mi sz�lte �s hol volt ez benn�k elrejtve, Vilmos, nem tudom, �s ha visszagondolok a mi sz�jj�rtat� nagyhang�, ragyog� fiatals�gunkra, elsz�rny�k�dve l�tom ezeknek a fiataloknak n�ma �rt�k�t, amire lehet �p�teni, mert a mienkre nem lehetett.

A lelk�nk, Vilmos, hol volt a lelk�nk, amir�l olyan sz�pen szavaltunk, az esz�nk, amit olyan sz�pen villogtattunk, hogy elvesztett�nk mindent. �k nem besz�ltek, nem szavaltak, csak k�sz�ltek, �heztek, dolgoztak, harcoltak, �s meghaltak, �s viszszanyertek mindent.

Itt nem voltak alt�bornagyok, itt nem volt strat�gia �s taktika, itt csak hal�lbamen� tizenn�gy-h�sz�ves gyerekek voltak, l�nyok is, akik betelv�n egy istentelens�g sz�rny� �ress�g�vel, a jelszavak csatornaleves�vel, a hazugs�g em�szthetetlen maszlag�val, �s nekimentek felbor�tani a hegyet, megford�tani a t�rt�nelmet, eszm�letlen c�ltudatoss�ggal �lni vagy meghalni.

�s felbor�tott�k a hegyet, �s megford�tott�k a t�rt�nelmet, �s gy�zelmesen �lve maradtak.

�lve maradtak els�sorban azok, akiknek test�k meghalt, mert �r�kk� �lnek az �r�kk�val�ban �s a nemzet sz�v�ben, �s �lve maradnak a t�bbiek, akik tal�n csak most eszm�lnek �jult boldogs�gban a kit�rult messzes�g, a testi �s lelki szabads�g, a v�gtelens�g szeml�let�ben. Ezerkilencsz�z�tvenhat okt�ber harmincegy. Most j�n fel a nap, a vil�goss�g v�res osty�ja s �n �sszeteszem a kezem, mert nem tudok m�r �rni. nem lehet semmit sem tenni, csak a holtak�rt �s az �l�k�rt, az eg�sz Magyarorsz�g�rt, im�dkozni, im�dkozni...